Nyuszi – doboz

Húsvét közeledtével egyre szorít az idő: ajándékot KELL szerezni a csemetéknek. Mert már nem elég a piros tojás, nem elég a csokinyuszi. Nem igazi az ünnep, ha a nyuszi „csak” csokoládét, piros tojást és ünnepi sonkát hoz tormával és kaláccsal.

A gyerekek sajnos hajlamosak követelőzni, és egészen extra ötleteik vannak. Húszezer forintos legokészletet kérnek, vagy egy igazi nyuszit. Pont. Lehet válogatni.

Mit lehet ilyenkor tenni?

1.

Hát, meg lehet venni a drága legó-szettet, hisz fejleszti a kreativítást.

2.

Vagy szerezhetünk egy élő nyuszit, hisz az még nevelő eszköz is lehet! Gondoljuk...

És igen, egy igazi nyuszi megtaníthat a türelemre. Nemcsak a gyermeket, minket is. Mert a legtöbb nyuszi nem olyan, mint egy kutyus. A legtöbb nyuszi nem hallgat a nevére, nem szereti, ha felemelik a földről, hogy megdögönyözzék, megijed, ha ismeretlen vagy hangos zajt hall, megrágja a bútorokat, felugrik a kanapéra, megkóstolja a növényeket, elharapja az ott-felejtett vezetéket, önfejű és makacs, és körbebogyóz mindent, amerre csak az orra viszi. Persze, le lehet szoktatni a legtöbb rossz szokásáról, de ahhoz valami olyan kell, amiből mostanában kevés van: idő és türelem, és persze az sem mindegy, mennyi idősen kerül hozzánk a kis állat, és hogy milyen géneket örökölt...

Az én nyuszim, Pamut szerencsére jó nyuszi. Pici volt, mikor hozzám került, szeretgethetem, felvehetem, és imádja ha gombócot gyúrok belőle, de az anyukája, Bodza nem ilyen volt. Felnőttként került hozzám, és bár szerette, ha simogatják, csak akkor engedte, mikor ő akarta. Fél centire sem lehetett felemelni a földtől, és ha valami nem tetszett neki, akkorákat toppantott a hátsó lábával, hogy csak úgy visszahagzott. Ezutóbbit persze Pamut örökölte tőle :)

Szóval igen, egy élő nyuszival lehet nevelni, például még felelősségtudatra is. Mert egy igazi nyuszinak, mint minden élőlénynek, vannak igényei, amiket ki kell elégíteni: érzékeny emésztése miatt nem adhatunk neki bármit enni, a zöldség- és gyümölcsfélékhez fokozatosan kell hozzászoktatni a pocakját. Ha ügyesek vagyunk, nyuszink szobatiszta lesz. De ez egyben azt is jelenti, hogy rendben kell tartani a helyét, és van, hogy nem elég naponta cserélni az almot. Az én Pamut-nyuszimnak van egy szuper wc-je, de naponta többször kell tisztítani, különben össze-vissza bogyózza az egész ketrecét, majd nyugodt szívvel belefekszik.

Tehát egy igazi nyuszinak megfelelő táplálékra van szüksége, ezen felül friss szénára és vízre, és elegendő területre, hogy kimozoghassa magát. A ketrecben tartott nyuszikat többször ki kell engedni egy nap, és - főleg ha egy nyuszónk van - foglalkozni kell vele, hogy ne legyen magányos, mert a nyuszik imádnivaló, szeretetéhes kis gombócok!

Figyelni kell rá, hogy míg szabadon rohangál a lakásban, ne maradjon elöl kábel, amit megrághat, mert ha megrázza az áram, lehet hogy elveszítjük őt. Megfelelő magasságba kell helyezni a kedvenc virágainkat, mert bármit megrágnak. Bármit! Elérhetetlenné kell tenni számára a mérgező növényeket. Haza kell érni időben, mert neki is fontos a rendszeresség, és ha napokra elutazunk, nem hagyhatjuk őt egyedül. Ki kell tapasztalni, melyik megoldás a jobb: magunkkal visszük, mert bírja az utazást és lesz helye ott, ahova visszük, nem fázik meg és hőgutát sem kap utazás közben. Vagy, mint az én Pamutom, otthon kell hagyni, mert nem bírja a helyváltoztatást. A szomszéd szobáig sem. Így én hazalátogatni csak akkor tudok a szüleimhez, ha kedves nyuszis barátnőm ráér, és át tud ugrani abban a pár napban megetetni és megsimogatni az én kis tündér-gombócom...

Ha a gyermek, aki kapja az ajándékot kicsi még, sem almozni, sem etetni, sem szeretgetni nem tudja majd magától a nyuszit, így a szülőnek kell segítenie ebben. Hogy ne szorítsa meg, hogy ne a fülénél fogva emelje fel, hogy ne a nyakába öntse a vizet... Ráadásul sajnos sokszor a húsvét előtti „nyusziláz” az ünnepek elmúltával alábbhagy, vagy teljesen elmúlik, így a gyerekek már nem is akarnak a nyuszival foglalkozni. A szülő belefárad, nincs kedve gondozni még egy kisállatot is, hisz a munka mellett elég neki a családot ellátni ebben a rohanó világban... De mi történik akkor szegény kis nyuszival? Visszakerül oda, ahonnan hozták? És utána? A kondérban végzi? Vagy sínylődik bezárva, mert már senkinek sem fontos, hogy tiszta legyen a ketrece, vagy megkapja a napi simi-adagot...

Ha úgy érzed, nem tudsz egy makacs kis szeretet-gombóc nélkül élni, mert imádnád azt a tüneményes pofiját, a folyton mozgó nóziját, miközben tuti, hogy valamit rosszban sántikál, a féloldalas ugrálva futását, ahogy viszi a gömbölyű popsiját, vagy a füleit, mikor radarozva hallgatózik, akkor igen! Szerezz be egy nyuszit! Azonnal! Magadnak.

De ha fogalmad sincs, mi lesz a kis élőlénnyel az ünnepek után, vagy csak úgy érzed, nyűg lenne még egy élőlényt ellátni magad körül, akkor válassz inkább egy harmadik lehetőséget:

3.

Rendelj tőlem egy doboznyuszit! Vagy egy csibét... vagy egy bárányt...

Nem eszik, nem iszik, nem toppog a lábával, ha valami nem tetszik neki, nem bogyóz, csak ha csokis mazsolát tettél bele. :) Többet is szerezhetsz magadnak egyszerre, nagy méretben is van, sőt, csemetéd kedvenc színében is elkészítem, legyen az akár a rózsaszín, a türkiz, vagy mindkettő. ;)

Kérj árajánlatot!